Az új, kondenzációs kazánok érzékenyebb berendezések, mint elődeik, a jó, hibamentes és hosszú élettartamú üzem megköveteli a tiszta és kellő vízminőséggel rendelkező fűtésrendszert. Azonban a régi rendszereknek sem árt a frissítés!
Egy autó esetében szinte természetesnek tűnik a gondoskodás, évenkénti szerviz, a kopó alkatrészek cseréje, olajcsere, szűrőcsere stb. Egy gázkészüléknél, egy hőszivattyúnál vagy egy klímaberendezésnél a háztartások többségében nem futja az évenkénti felülvizsgálatra, karbantartásra. A szakszerű üzemeltetés – a szerelők részéről pedig a megfelelő kioktatás –, végképp elmarad. Az ügyfelek többsége talán nem is hallott a gázkazánok esetében arról, mit jelent a ledugulás, a kazánfelforrás, elvízkövesedés, termofejek leragadása, radiátoriszap, kazánlyukadás stb. Néha érzékelik ugyan, hogy a radiátor tagok fele hideg vagy langyos marad, míg a másik fele forró. Sokszor halljuk azt a közhelyes megjegyzést a megrendelőktől: „Az új kazánok már nem bírják úgy, mint a régiek. Régen sokkal jobbakat gyártottak, az nem ment egy-két év után tönkre. Minek nekem kondenzációs gázkazán…” A régi kazánok sok gázt fogyasztottak, bár ez akkor senkinek sem tűnt fel, mert a szovjet gáz olcsó volt. A régi kazánok alacsony hatásfokkal, állandó teljes terhelésen dolgoztak, a mai komfortigényeket nem tudták kielégíteni. Ezzel szemben az új gáztüzelő berendezések energiatakarékosak, komfortosak, szabályozhatók, cserébe viszont törődést igényelnek. Trabanttal neki lehetett vágni Európának, csak kellett hozzá egy táska szerszám és egy csomagtartónyi pótalkatrész. Aki kicsit műszaki ember is volt, az meg tudta bütykölni a technikát. A mai, pár esztendős új autót már lehetetlen hétköznapi körülmények között megjavítani. Speciális szerszámokra, alkatrészekre, és elsősorban szakemberre van szükség. Nincs ez másképp a mai épületgépészetben sem.
Régi vasas, illetve új rendszerek
Régi öntöttvasas rendszer, korszerűtlen radiátorszelepekkel, esetleg csapokkal, helyenként látszik a rozsda is. Ilyen és ehhez hasonló rendszerekkel óvatosan kell bánni. Ebben az esetben nem célravezető az adalékanyaggal történő mosás, mert az könnyen feloldhatja az olyan szennyeződéseket, ahol lyukadás keletkezhet. Itt a legjobb olyan tisztítógép használata, amely légbuborékokkal lazítja fel a szennyeződéseket, és magas nyomással hordja ki a rendszerből. Újabb, korszerűbb fűtési rendszer esetén viszont sokkal jobb az adalékokkal való tisztítás. A légbuborékos rendszermosó használata után nehéz kilégteleníteni a rendszereket, ez tehát megnehezíti és hosszadalmassá teszi a tisztítás folyamatát.
További két rendszert különböztetünk meg fűtésirendszer-mosás szempontjából, a teljesen új építésű rendszereket, valamint a már több éve működőeket. Az újonnan szerelt fűtési rendszerek első ránézésre teljesen tisztának tűnnek, ha minden építőelem közvetlenül a gyártóktól, bontatlan csomagolásba került a kivitelezőhöz. Azonban ez koránt sincs így, sokfajta szennyeződés húzódhat meg az üzemeltetés előtti rendszerekben, amely még az avatott szakemberek előtt is láthatatlan. A radiátorok belső felületén például olaj van a korróziós folyamatok megakadályozása miatt. Ha nem kerül eltávolításra, akkor a meleg vízben az olaj feloldódik, és egyszerűen ráég a hőcserélőre, melyet igen nehezen lehet eltávolítani. A rézcsövek forrasztásánál folyasztószer maradványok jelentkezhetnek, de előfordulhatnak a csővezetékben fizikai szennyező anyagok is, por, forgács stb. Ezek rongálhatják a keringtetőszivattyú lapátkerekeit, sőt akár felhalmozódva torlódást, dugulást okozhatnak, és gyengíthetik a fűtési rendszer hatásfokát. A rendszer feltöltéséhez használt vízben pedig biológiai szennyező anyagok, algák, valamint a vízkőért felelős vízben oldott sók jelentkezhetnek, melyek szintén dugulást, lyukadást okozhatnak.
Miért fontos?
A hosszabb élettartam és a hibamentes üzem teszi szükségessé a szennyező anyagok nagy áramlási sebességen, vegyszerrel történő kimosását. Ennek hiányában akár heteken, hónapokon belül jelentkezhetnek az üzemeltetési gondok, kopogás, teljesítménycsökkenés, lyukadások. A fűtési rendszerek átmosásának leghatékonyabb eszköze a gépi rendszerrel történő tisztítás. Minden tisztítás esetén használni kell a különböző vízkő- és rozsdaiszapoló vegyszereket is. A csak gépi, tiszta vizes tisztítás nem elégséges. Lehetőség van csak a hőcserélők tisztítására, de célszerűbb az egész rendszert komplexen kezelni. A közel semleges pH-val rendelkező szerek tisztítóhatására, és alkalmazva a tisztítógép nyújtotta előnyöket, a szennyeződések fellazíthatók és kimoshatók a rendszerből.
Hogyan zajlik a folyamat?
A fűtési rendszerből az átmosási folyamat elindítása előtt el kell távolítani az olyan eszközöket, melyek az áramlást gátolják, ilyenek például a visszacsapó szelepek, valamint a radiátorok szelepeit nyitott állapotba kell helyezni. A termofejek leszedésével ellenőrizhetjük, hogy nincs-e a „tüske” letapadva. Ha igen, célszerű óvatosan kikocogtatni mosás előtt a termofejes radiátorszelepeket. A vegyszeres tisztítókészülékeket vagy a szivattyú helyére csatlakoztatják, vagy az egyik radiátor helyére kötik, vagy egy arra alkalmas kiállásnál az előre menő, illetve a visszatérő fűtési ágra kötik rá. Az átmosó készülékben a szivattyú forgási iránya állítható, nem kell cserélgetni a csatlakozást, ezzel az oda-vissza mosatással, kvázi „rángatással” a szennyeződések könnyebben fellazíthatók, így a semlegesebb tisztítóanyagokat használva is a makacsabb szennyeződések könnyedén eltávolíthatók a rendszerből. Ezek után a radiátorszelepeket el kell zárni, és a radiátorokat egyenként kinyitni, darabonként átmosni. Végül a készüléket is célszerű átmosni külön-külön. A légbuborékokkal tisztító készülékeket másképp kell a fűtési rendszerhez csatlakoztatni. A készülékbe be kell kötni a tápvizet, majd a másik kimenetnél csatlakoztatni kell a rendszermosóból kijövő vizet a fűtési rendszer előremenő ágához. A visszatérőn pedig a szennyeződések fognak ürülni.
A keringtetőszivattyú kiszerelése előtt a régi rendszer elhasználódott vizét le kell ereszteni, majd a legcélszerűbb a szivattyú helyére kötni a készüléket. Ezek után a használati-csapvízzel folyamatosan töltik és ürítik a rendszert, ezzel előtisztítás is végezhető. A töltés-ürítést elzárják, és a keringtetés a rendszerben és a tisztítókészülékben megy végbe (70-80 °C-os vízzel), így a vegyszer „beépül” a fűtési rendszer szennyeződéseibe. A mosatás négy-hat órán keresztül folyamatosan zajlik. A rendszer tisztaságát szabad szemmel is meg lehet becsülni, de létezik erre vonatkozóan műszeres vizsgálat is, hogy a rendszerben keringtetett víznek milyen a részecsketartalma.
Miután a berendezés csatlakoztatva lett a radiátor helyére, indulhat az átmosás. A radiátorszelepek nyitása-csukása segít, hogy radiátortagonként lehessen kimosni a rendszert. Ha kellően sok kosz felhalmozódott, leürítjük a rendszert, majd újratöltjük, és hozzáadjuk az adalékanyagokat, melyek segítenek fellazítani a lerakódott szennyezőanyagokat. A radiátorokba került olajemulzió a készülékkel 80 százalékban távolítható el. A problémát a hőcserélők sarkos kialakítása okozza, ahonnan a gyakorlati tapasztalatok szerint szinte lehetetlen tökéletesen eltávolítani a szennyeződéseket.
Alacsony hőmérsékletű rendszerek
A padlófűtés, falfűtés, különböző hőszivattyús rendszerek esetében az alacsony hőmérsékleten keringő víz miatt a bakteriális és algás szennyeződésekkel kell számolni. A fonalas algák jelenléte sok esetben dugulást okozhat, de mindenképp csökkenti a fűtési rendszer hatékonyságát. Adott esetben a szennyeződés még le is égetheti a keringtetőszivattyút. Sokan úgy gondolják – még kivitelező körökben is –, hogy egy slaggal történő átmosás megoldhatja a problémát, de nem. A különböző biocid tartalmú készítmények hatékonyan tisztítják ezeket a fűtési rendszereket is.
Mint minden tisztességes szakterületnek, a fűtési rendszerek átmosásának is megvannak a fekete apostolai, akik kevésbé mondhatók felkentnek. Ha valaki tisztességes, a piacon megbízható gyártótól vásárolt készülékkel végzi az átmosást, nem lehet gond. A rendszerben fellépő esetleges dugulások elháríthatók, és szinte lehetetlen kárt tenni a fűtésben. Ellenben vannak olyanok is, akik szerint a gumislag csodára képes, és 20-30 ezer forintért csodákat ígérnek. A csodával ellentétben ez a megoldás nem három napig, hanem esetlegesen néhány óráig tart, és a probléma újra jelentkezik, vagy meg sem szűnik. Továbbra sem melegednek a radiátorok, kopog a szivattyú stb.
Inhibitorok
Átmosás után a megfelelő feltöltés sem maradhat el. A rendszert inhibitor folyadékkal kezelt vízzel kell feltölteni, amely csökkenti a korróziós folyamat sebességét. Az inhibitorok adagolását a gyártók határozzák meg, melyet pontosan be kell tartaniuk a kivitelezőknek. Az anódos védelmet nyújtó termékeknél, ha kevés a szer, a rendszer belső felületeinek bevonása nem lesz tökéletes, a vízzel érintkező fémfelületek továbbra is korrodálódni fognak. Az anódos inhibitorok túladagolása nagy valószínűséggel nem káros a rendszerre nézve. Célszerű tehát többet adagolni a folyadékhoz, így a fűtési rendszer védelme hatásosabban fennmarad a korrózióval szemben.
A feltöltési folyamat másik hátulütője, hogy gázokat juttathatunk a fűtési rendszerbe a töltővízzel, illetve a pótvízzel is. Ha a feltöltés túl gyorsan zajlik, a rendszerben lévő levegő képtelen eltávozni. Még a kifogástalanul tervezett és szakszerűen kivitelezett fűtési rendszerekben is számolni kell a levegő kiválásával. Nem elegendő védekezés, ha zárt fűtési rendszert hozunk létre a levegőnek a hálózatba kerülése ellen. A víz kiváló oldószer, ezért a hőmérséklet és a nyomás függvényében több-kevesebb mennyiségű gázt tud oldatban tartani, amely a változó üzemi állapotok között kiválhat a vízből. Légtelenítést mindig ott célszerű elvégezni, ahol a legkevesebb oldott állapotú gáz van a rendszerben. Ha a folyadékok gázoldó képességét megvizsgáljuk, látható, hogy minél melegebb a fűtővíz és minél kisebb a rendszer nyomása, annál kevesebb az oldott állapotú gáz, ebből következik, hogy a rendszer hatékony légtelenítését a hőtermelő közelében, az előremenő vezetékben, illetve a magas pontokon lehet megoldani.
Makacs szennyezők ellen savazás kell
Ha a hőcserélőben intenzív a letapadás, a járatokban dugulás alakulhat ki, melynek következtében felforr a gázkazán, és kiáll hibára. A gázkazánokban a legelterjedtebb hőcserélőtípus a mosógépdobra emlékeztető, olasz saválló hőcserélő, amely ha ledugul, akár géppel, akár gép nélkül tisztíthatatlan. A készülék kialakítása olyan, hogy a tisztítógép keltette kényszeráramlás nem fog a ledugult részeken átmenni teljes erővel, így képtelen a szennyeződés eltávolítására. Ha egy kis szegmense eldugul a hőcserélőnek, nem fog működni a kazán a 110 °C-os hőkorlátozónak köszönhetően. A hőcserélő többi szegmensében az áramló víz elviszi a hőt, azonban az eldugult szegmensben megáll a keringés, melynek következtében akár 200 °C-ra is melegedhet, miközben megrázkódik a tüzelőberendezés, és recsegő-ropogó hangot ad. Elég félelmetes! A ledugult hőcserélőjű kazánt le kell szerelni, a hőcserélőt 20-25 százalékos sósavba be kell áztatni, így van esély arra, hogy a vegyszer a vízkövet lemarja. Az ily módon tönkrement kazánok rendszeréből többnyire hiányzik a szűrő. Ezenkívül gyakori jelenség, hogy a tulajdonosok állandóan töltögetik a vízhálózatból friss vízzel a fűtési rendszerüket. Ha csöpög a radiátor, nem hívnak szakembert, hogy szelepet cseréljen, alátesznek egy műanyag edényt, és ha leesik a nyomás, már nyitják is a csapot. A vízkő pedig a legmelegebb helyen – a hőcserélőben –, szépen kiválik, és néhány év alatt tönkremegy a kazán.
Szivárgó vizek
A rossz radiátorszelepek, lyukas radiátorok, rossz szerelvények okozhatják a fűtésrendszer vízveszteségét. Ennek oka lehet a falba vezetett és szétrohadt rézvezeték. De az ötrétegű cső szereléstechnikai gyakorlata is okozhat hibákat. A kivitelezők először összeillesztik a szakaszokat, szerelvényeket, radiátorokat, majd kibérelik a présgépet, és összepréselik az idomokat. A kapkodásban szinte óhatatlan, hogy egy-két könyök kimarad, ami nem lesz összepréselve. Sajnos a nyomáspróbánál nem mutatkozik nyomásveszteség, mert az 1,5 bar nyomást a csak összeillesztett, de nem összepréselt kötés is tartani fogja. Amikor lebetonozásra kerül, és rámegy a rendszerre a meleg víz, a hőtágulás miatt ezeken a pontokon ereszteni fogja a vizet, és szinte kideríthetetlen lesz a szivárgás helye.
Az apró szivárgásokra is létezik megoldás. A lehűtött radiátor végét ki kell tekerni, és spray segítségével be lehet juttatni egy anyagot a fűtési rendszerbe, ami eltömíti az apró lyukakat, mikrorepedéseket. Ezután a víz hőmérsékletét 70 °C-ra kell melegíteni, a szer aktiválódik, és ahol oxigénnel érintkezik, ott kicsapódik, majd eldugítja az apró hibákat. Fontos, hogy az automata légtelenítőket el kell zárni, mert ott is kicsapódhat a tömítőanyag, és tönkreteheti a készüléket. A gyakorlati tapasztalatok nagyon jók, a vízveszteség megszűnik, és problémamentessé válik a fűtési rendszer.
Összefoglalva tehát, rendszermosásra szükség van a gázkazán beüzemelése előtt, főleg ha meglévő radiátoros, padlófűtéses rendszerre új kondenzációs kazánt kötünk rá. Legalább két-három évente érdemes a tisztítást megismételni. Nem szabad az iszapleválasztón, mikrobuborék-leválasztón spórolni, be kell építeni. A kazánokat évente egyszer tisztítani, karbantartani szükséges. Ha szivárgás van, gyakran esik a rendszer nyomása, fel kell tárni az okot, és orvosolni kell a problémát. Nem szabad ész nélkül friss vízzel töltögetni a rendszert. Mindezt betartva biztos a 10-15 éves gond nélküli üzem és a gazdaságos működés.